2012. június 9., szombat

Nem leszek


Sajnálom, de egy ideig nem leszek.. Amin tudok, jövök :(

2012. június 1., péntek

7. rész – Első sorban

Fél óra múlva már rengeteg kép lett. Az ikrek végig csillogó szemekkel figyelték, amit csináltam, most pedig leültünk vissza Linda mellé. Elkezdtünk beszélgetni.

- Mit csináljunk? – nézett ránk a feketehajú.
- Menjünk úszni! – vigyorgott az ikre.
- Akkor hogy fogunk kinézni a koncerten? Mindenki minket bámul, majd.
- Na és? Legalább nem néztek majd úgy ki, mint mindenki más. – nevetett Tom.
- Hát az igaz. – nevettem én is.
- Inkább menjünk el fagyizni, van egy fagyizó a közelben. – Mondta Bill, és abba az irányba mutatott.
- Jó ötlet, menjünk! – mindenki elindult.

Pár perc séta után megláttuk a fagyizót. Bementünk, mindenki kért, amit szeretett volna, és mint az úriemberek, az ikrek fizették a miénket is. Én ettem csokit, vaníliát, és epret. Linda zöldalmát, puncsot, és csokit, az ikrek pedig három-három gombóc csoki fagyit.

Sokat beszélgettünk, míg mind a négyen megettük. Mindenről, ami eszünkbe jutott. Gyorsan elrepült az idő, észre sem vettük, hogy már indulni is kell, így hát elkezdtünk a helyszín felé sétálni. Nemsokára oda is értünk. Az ikreknek sietniük kellet a többiekhez, ezért mi a nézőtér felé vettük az irányt.

- Olyan izgatott vagyok! Vajon milyenek lesznek élőben? Alig tudom elhinni, hogy ismerjük őket személyesen, és itt vagyunk a koncertjükön. Az első sorban. – mondtam barátnőmnek, miközben a még üres színpadot bámultam.
- Én is!
- Szerinted milyenek lehetnek a többiek? Georg és Gustav.
- Nem tudom, biztos ők is jó fejek. Bill és Tom nem hiszem, hogy bunkó parasztokkal barátkozna, és alapítana bandát.
- Ez igaz. Kíváncsi vagyok rájuk, milyenek élőben.7

Idegtépően hosszú volt ez a fél óra. Már a nézőtér tele volt. És akkor lekapcsolódtak a fények, csak a színpadot világították meg a fénysugarak. Feljöttek a színpadra.

- Sziasztok! Köszönjük, hogy ennyien eljöttetek! A legelső szám egy nagyon kedves barátunknak szól, a Leb’die sekunde. – mondta Bill a mikrofonba. A kedvenc számom. És azt mondta ez nekem fog szólni. Oh Bill. Rá mosolyogtam, aztán ő is rám. Megszólalt a szám, aztán pedig elkezdett énekelni. Kirázott a hideg, mikor megéreztem a dalban, hogy Bill és Tom csak nekem énekel és gitározik. Fantasztikus volt tudni, hogy fontos vagyok nekik.