2. rész – Bill

Egymásra nézünk Billel. Egész jól néz ki élőben, sokkal jobban, mint a képeken. Odasétálok az ágyamhoz, és leülök. Még mindig engem néz, én pedig őt. Alaposan végigmérjük egymást. Egyikünket sem hozza zavarba, a másik fürkésző tekintete. Elsőnek én nézek másfelé. Szemeim az alvó Tomra tévednek. Nézem, ahogy az ápolónő teszi a dolgát, utána pedig kisétál. Még mindig magamon érzem Bill tekintetét, ami már eléggé el kezdett zavarni.

- Öhm… Megtennéd, hogy nem bámulsz ennyire? – néztem rá félve.

- Ne haragudj, nem akartam ennyire bámulni… - jött zavarba. – Megkérdezhetem… mi történt a válladdal és a bokáddal?

- A suliba leestem a lépcsőről.

- Értem…

- És a bátyáddal mi történt? – picit meglepődött, hogy felismertem őket.

- Buliztunk a haverokkal, ő rengeteget ivott, megünnepeltük az eddigi jól sikerült koncerteket, de neki túl sok volt. Rengeteget hányt, és ezért kiszáradt.

- Azért ennyire ne vigye túlzásba legközelebb…

- Remélem, nem fogja.

Közelebb sétál az ágyam és Tom ágya közötti székre, majd leül rá. Rápillant az előbb letett cigis dobozomra.

- Te is cigizel?

- Aha.

- Én is és Tom is. Mióta vagy itt?

- Két napja.

- Meddig kell bent lenned még?

- Az egyik ápoló azt mondta még tíz-tizenkét napot.

- Valószínűleg Tom is. Hova jársz suliba?

- Mondták, már hogy túl kíváncsi vagy? – mosolygok rá – Most én kérdezek. Mióta cigizel?

- Nem tudom, már régóta. Te?

- Kb. két éve.

- Hány éves vagy?

- Tizenöt. Ti meg, ha jól tudom tizenhat.

- Igen. Mi a kedvenc számod tőlünk?

- Leb’ die Sekunde.

- Nekem a szám címe a mottóm. Mi a neved?

- Isabella Rhode.

- Szép neved van! Az enyém Bill Kaulitz, de ezt már tudod.

Még sokáig beszélgetünk, és észre sem vesszük, hogy lassan besötétedik. Bill maradt egészen a látogatási idő végéig. Lefekszek, és próbálok pihenni. Átgondolom a mai napon történteket, és hatalmas nagy mázlim van, hogy pont most kellett eltörnöm a vállam és a bokám. Hatalmas mosollyal az arcomon lépek át az álmok kapuján.

1. rész – Új szobatárs

Már megint egy unalmas nap… Még mindig nem engedtek haza, és még egy ideig nem is fognak. Két napja kerültem kórházba, csonttörés miatt. Eltört a vállam, meg a bokám, és enyhe agyrázkódást kaptam. A suliban megbotlottam, és leestem a lépcsőről. Szerencsére nem tört ki egy fogam se, és nem tört el semmim a vállamon és a lábamon kívül. Valószínűleg tíz-tizenkét napot bent tartanak, legalábbis ezt mondták az orvosok.

Csak fekszem az ágyamon, és bámulom a plafont. Annyira unalmas itt. Egész nap csak zenét hallgatok. Pár napja találtam egy új bandát, akik nagyon megtetszettek. Még nagyon fiatalok, korombeli fiúk. Nem egy ismert banda, de szerintem nagyon jók, és még sokra vihetik.

Már nagyon nikotin hiányom van, azonnal rá kell gyújtanom. Kimászok az ágyból, és megpróbálok ráállni a lábamra. Nagyon fáj a bokám. Lassan sántítva elindulok az ajtó felé, és kikukucskálok. Az ápolók nem szeretik, ha kijárkálunk, de nekem most azonnal le kell jutnom az udvarra, hogy végre enyhíthettem nikotin hiányom. Szerencsére mikor kinézek, nem látok egy lelket sem. Elindulok a lift felé, nem szívesen lépcsőznék törött bokával. Beszállok, és megnyomom a földszintet. Hamar leérek, és folytathatom az utamat, ugyanis ott sem látok szinte senkit. Kilépek az udvarra. A friss levegő jót tesz a fejfájásomnak. Jó érzés kint lenni a szabadban. Leülök a padra, és szívni kezdem a cigim. Miután elszívtam, nézem tovább a madarakat, aki csipegetik a nekik szánt kenyérdarabkákat. Hátrasimítom a szemembe lógó szőke tincseim, és felállok a padról. Sántítva vissza indulok a kórterembe, és talán majd később felhívom a legjobb barátnőmet.

Mikor visszaérek, már nem csak én vagyok ott egyedül. Kaptam egy szobatársat is, az alatt az idő alatt, míg lent voltam. Valahonnan annyira ismerős nekem az a fiú. Mikor az egyik ápoló arrébbáll, meglátom az infúziót is, amiből arra következtetek, hogy kiszáradhatott, vagy valami ilyesmi. Közelebb megyek, és az ágy másik oldalán meglátok egy másik fiút, akit eddig szintén, azaz ápoló takart el. Akkor esett le, hogy kik is ők. Az alvó raszta hajú, és a mellette álló fekete hajú fiú, ikertestvérek, és mindketten a Tokio Hotel tagjai, akiket annyira megszerettem.

Bevezető

Üdv! Úgy gondoltam ideje lenne írnom egy Tokio Hoteles fictiont. Jó olvasást és várom a kritikákat, akár jó, akár rossz, legalább tanulok belőle. :)

Leb' die Sekunde - Élj a pillanatnak

Isabella Rhode (15) élete megváltozik, mikor közeli kapcsolatba kerül a Kaulitz ikrekkel (16). A szőke hajú csoki barna szemű lány kórházban fekszik, új szobatársa pedig Tom Kaulitz lesz. Az fiú öccse, Bill, minden nap bent van ikrénél. Mivel mindkettőjüknek pár napot bent kell, töltsenek, van idejük megismerkedni. A lány édesanyja semmit sem sejt a kialakuló barátságról.