1. rész – Új szobatárs

Már megint egy unalmas nap… Még mindig nem engedtek haza, és még egy ideig nem is fognak. Két napja kerültem kórházba, csonttörés miatt. Eltört a vállam, meg a bokám, és enyhe agyrázkódást kaptam. A suliban megbotlottam, és leestem a lépcsőről. Szerencsére nem tört ki egy fogam se, és nem tört el semmim a vállamon és a lábamon kívül. Valószínűleg tíz-tizenkét napot bent tartanak, legalábbis ezt mondták az orvosok.

Csak fekszem az ágyamon, és bámulom a plafont. Annyira unalmas itt. Egész nap csak zenét hallgatok. Pár napja találtam egy új bandát, akik nagyon megtetszettek. Még nagyon fiatalok, korombeli fiúk. Nem egy ismert banda, de szerintem nagyon jók, és még sokra vihetik.

Már nagyon nikotin hiányom van, azonnal rá kell gyújtanom. Kimászok az ágyból, és megpróbálok ráállni a lábamra. Nagyon fáj a bokám. Lassan sántítva elindulok az ajtó felé, és kikukucskálok. Az ápolók nem szeretik, ha kijárkálunk, de nekem most azonnal le kell jutnom az udvarra, hogy végre enyhíthettem nikotin hiányom. Szerencsére mikor kinézek, nem látok egy lelket sem. Elindulok a lift felé, nem szívesen lépcsőznék törött bokával. Beszállok, és megnyomom a földszintet. Hamar leérek, és folytathatom az utamat, ugyanis ott sem látok szinte senkit. Kilépek az udvarra. A friss levegő jót tesz a fejfájásomnak. Jó érzés kint lenni a szabadban. Leülök a padra, és szívni kezdem a cigim. Miután elszívtam, nézem tovább a madarakat, aki csipegetik a nekik szánt kenyérdarabkákat. Hátrasimítom a szemembe lógó szőke tincseim, és felállok a padról. Sántítva vissza indulok a kórterembe, és talán majd később felhívom a legjobb barátnőmet.

Mikor visszaérek, már nem csak én vagyok ott egyedül. Kaptam egy szobatársat is, az alatt az idő alatt, míg lent voltam. Valahonnan annyira ismerős nekem az a fiú. Mikor az egyik ápoló arrébbáll, meglátom az infúziót is, amiből arra következtetek, hogy kiszáradhatott, vagy valami ilyesmi. Közelebb megyek, és az ágy másik oldalán meglátok egy másik fiút, akit eddig szintén, azaz ápoló takart el. Akkor esett le, hogy kik is ők. Az alvó raszta hajú, és a mellette álló fekete hajú fiú, ikertestvérek, és mindketten a Tokio Hotel tagjai, akiket annyira megszerettem.