1. rész – Örömmel

Egy átszerelmeskedett éjszaka után Bill mellkasára dőlve pihentem. Nagyon szerettem őt, ő volt a mindenem. Kicsi korunk óta szoros a kapcsolatunk. Ma van pont hat éve, hogy együtt vagyunk. Ritka, hogy valaki ilyen fiatalon, ennyi éven át együtt van a másikkal. Ő volt a legelső komoly barátom, és neki is én. Együtt ismertük meg a szerelmet.

- Lilian. – ült fel Bill az ágyon. – Szeretnék neked mondani valamit drágám.

- Mond csak nyugodtan, bármi is legyen az. – ültem fel én is, és kedvesem gyönyörű csoki barna szemeibe néztem.

- Mivel ma van pontosan hat éve, hogy együtt vagyunk, úgy érzem, most kell kimondanom. Nagyon szeretlek édesem, mindig is szerettelek, és örökké szeretni foglak. Csodálatos volt ez az együtt töltött hat év, és úgy gondolom, ez a mai gyönyörű napunk tökéletes befejezése lesz. Már ha te is szeretnéd. – nézett végig a szemembe. Egyik kezével az éjjeli szekrénye fiókjában keresett valamit. Kivette az apró kis dobozt. Kíváncsian figyeltem mire készül. Megint mélyen a szemembe nézett, és kinyitotta a dobozkát. – Egyetlenem. Hozzám jössz feleségül?

Ez a kérdése nagyon váratlanul ért, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Kisebb sokként ért. Hogy én a felesége? A boldogságtól a mennyekben éreztem magamat. Bill csak türelmesen várt, amíg felfogom a dolgokat.

- Igen, örömmel leszek a feleséged drágám! – mosolyogtam, majd a nyakába ugorva forrón és szenvedélyesen megcsókoltam. – Gyönyörű ez a gyűrű. Köszönöm!

- Érted bármit! – ölelt szorosabban.

Visszafeküdtünk, és elnyomott minket az álom.

***

Másnap reggel mikor felkeltem, Bill még aludt. Mindig sokáig aludt, ha nem kellett bemennie a stúdióba, és koncertjük sem volt. Nyomtam egy puszit az arcára, majd kimásztam az ágyból, és neki álltam reggelit készíteni újdonsült vőlegényemnek. Már több mint egy éve vele laktam, ugyanis a tizenhetedik születésnapomon költöztem hozzá. Anyáék csak azért engedték, hogy ilyen fiatalon elköltözzek, mert nagyon jól ismerik Billt, és a családját is, mivel már általánosba vele jártam egy suliba. Ott ismertem meg őt. Sokszor aludt már akkor is nálam, meg én is nála. Megbíztak benne, hogy vigyázni fog rám.

Mire megcsináltam a reggelit, a kávé is lefőtt. Már indultam volna vissza Billhez, mikor két kezet éreztem a derekam köré fonódni.

- Hmm, nagyon jól néz ki! – nyalta meg a szája szélét. – Köszönöm szívem!

- Neked bármit! - adtam puszit a szájára, majd meg is csókoltam.