3. rész – Tom

Éjjel elég furcsát álmodok. Sétálok Tommal kézen fogva a parkban egész nap. Jól érezzük magunkat, aztán pedig leülünk egy padra, és nézzük a naplementét. Hirtelen megcsókol. Visszacsókolok. Kis idő múlva mindketten elindulunk haza. Hazakísér, és búcsúcsókot ad. Megköszöni ezt a csodálatos és romantikus délutánt, majd elindul haza. Miután elmegy, én felveszek egy kardigánt, mert már hűvös az idő. Mikor már úgy gondolom biztosan elment, és nem lát meg, kilépek az ajtón, és a tengerpart felé indulok. Már besötétedett, csak a hold és a sok milliárd csillag világít. Mikor odaérek, meglátom Billt, ahogy a parton ül a homokban. Mikor észrevesz, hatalmas mosoly terül szét tökéletes arcán. Feláll, és megölel. Egy puszit nyom a számra, majd hosszan megcsókol. Miután ajkaink elválnak egymástól, mindketten leülünk a homokba. Egyik kezével átkarolja a derekam, a másikkal pedig támaszkodik. Én vállára dőlve nézem a csillagokat, és a csendes tengert felváltva. Annyira romantikus. Bill sokkal szeretetéhesebb, mint Tom. Vele titokban vagyok itt, Tom úgy tudja, ott alszik Gustavéknál. Egymásra nézünk. Közelebb hajol, és megint megcsókol. Itt felébredek. Kinyitom a szemeim, majd szemeim elé kapom a kezem. A nap fénye bevilágítja az egész helyiséget. 

- Felébredtél kicsi lány? – hallok mag magam mellől egy hangot. Oda nézek, és szembe találom magam egy fekvő Tommal. Rám vigyorog, és mint tegnap az öccse, alaposan végigmér. 

- Mint látod, nyitva vannak a szemeim. Muszáj neked is meg az öcsédnek is ennyire bámulnotok egyfolytában? – pirultam el kissé. 

- Mondták már, hogy édesen alszol? – engedi el a füle mellett az előbbi mondatom. – Mit álmodtál? Többször is mondtad a nevem, aztán meg Billét is. 

- Öhm… semmit… vagyis… izé… nem érdekes. – nézek másfele. Zavarba jövök. Nem mondhatom el, hogy azt álmodtam, mindketten velem smároltak, ráadásul Billel titokban voltunk együtt. 

- Látom eléggé zavarba jöttél. – vigyorog megint. – Na, mindegy, látom felismertél minket, de én még nem tudom a neved. Hogy hívnak kicsi lány? 

- Isabella Rhode vagyok, és légyszi ne kicsi lányozz! – nézek rá ismét. 

- Ahogy akarod. Szép neved van! Hívhatlak Bellának? 

- Nyugodtan. 

- Hány éves vagy? 

- Tizenöt. 

- Cigizel? 

- Most te is ugyanazokat a kérdéseket fogod feltenni, mint az öcséd? – mosolygok rá. – Egyébként igen. 

Ekkor lépett be az ajtón Bill hatalmas mosollyal az arcán, egy nagy sütis dobozzal együtt.